Kriszta egy kézműves, konkrétan babakészítő, valamint blogger. Hobbijából adódóan jobban belemerült a témába: jó az, ha hagyjuk babázni a kisfiúkat, vagy fogadjuk el a régi hagyományt, miszerint egy fiú ne babázzon?
Szakértőt is megkérdezett! Olvasd el az óvónő tanácsait a fiúk babázásával kapcsolatban!
“4 fiúgyermekkel áldott meg az ég 🙂 , lelkes és elhivatott babakészítőként 4 fiú után tudhatom meg milyenek is a lányok babázási szokásai. Érdekes felismerés számomra, hogy a kislány már ösztönből ölelgeti és cipeli a babákat. Bárhova megyünk, rögtön felcsillan a kis egyéves szeme, ha babát lát. Megmondom őszintén, én minden rosszallás, és beidegződés ellenére a fiúknak is engedtem a babázást. A gyerekkori babáimat bármikor birtokba vehették, én ebből nem csináltam ügyet 🙂 . Mindegyik fiúnál voltak kisebb időszakok, amikor bizony a napi történést eljátszották, meséltek nekik, gondoskodtak a babáról. A harmadik kisfiamnál kezdtem komolyabban a babavarrásba és természetesen az első fiúbaba az övé lett. Akkoriban vártam a negyedik fiúcskát és ugye gyakran jártunk orvoshoz, ide-oda, kicsim mindig magával cipelte kis társát. Látszott rajta, hogy idegen közegben biztonságot ad Neki, hogy még a babáját is szorongathatja. Persze amikor megszületett a kistesó, Ő is pelenkázta, öltöztette a maga kis kedvencét. Kb. úgy 1 évig volt aktív ez a korszak, aztán elmaradozott, ma már természetesen inkább autózik. A legkisebb fiam (3 éves) most éli ezt a korszakot. Rebekától (a kishugától) kisajátított egy babát és elvonul vele a szobába, irtó aranyos, ahogy mesél neki, cipelgeti. Persze, hogy most ezt játssza, hiszen most lelkesen utánoz mindent. A babázás pedig a kicsik révén szerves része a mindennapjainknak.”
Kikérdeztem erről egy óvónőt is, aki érdekes és elgondolkodtató érveket sorakoztatott fel arról, hogy
miért hagyjuk babázni a fiúkat
Kovács Ágnes írása
“Két fiú anyukájaként, és óvónőként, saját megfigyelésemre alapozva szeretném elmondani véleményem, és ezzel szeretném érdeklődésüket felkelteni a téma iránt.”
A meglehetősen „maradi” felfogás szerint: egy fiú ne babázzon! A problémát kifejezetten magával a „baba” szóval egyesíteném, hisz katonázni katonázhat, akcióhős figurákkal-, legó emberkékkel… stb játszhat, csak ne babázzon!
És ez a „baba” miért ne lehetne egy manó, v. fiúbaba?
A babázás előnyei fiúknál
- Beszoktatás segítése, bölcsibe vagy oviba
- Segít megérteni a modern apai szerepeket
- Segít a szerepjáték átélésében,
- Ezzel segít a fantázia, kreativitás és gondolkodás fejlődésében
Óvodás- és bölcsődés-korú gyermekekkel szerzett tapasztalataim alapján láttam, hogy mekkora segítség, ha a gyermek egy otthonról hozott „kis kedvenc” segítségével próbál beszokni. Ez a „társ” az otthon „szagát” hozza magával, ezzel segíti a leválást, védelmet nyújt, „bástyát” jelent. A kis társnak el tudja a gyermek panaszolni a bánatát, eljátszhatja vele, újraélheti az élete eseményeit, nagy megnyugvást ad az altatásnál, hisz „otthoni ágy” szaga van! És ez a „TÁRS” még most is vele lehet, amikor olyan egyedül van és olyan elhagyatottnak érzi magát!
A mai modern apák, aktívan vesznek részt gyermekük életében, egészen a születéstől!
Pelenkáznak, fürdetnek, tologatják a babakocsit. Sokszor akár ők maradnak otthon GYED-en, GYES-en. Az apa a gyermek egyik elsőszámú példaképe, mintaadója, szívesen azonosul vele a gyermek. A gondozási feladatokat is szeretné eljátszani, és abban bizonyára egyetértünk, hogy kicsit furcsán nézne ki Superman cuki pelenkában egy játék-babakocsiban.
A népmeséink a legkisebb fiúról és a legkisebb királyfi
hőstetteiről, csodáiról szólnak, mellyel szintén szívesen azonosul gyermekünk.
„Kis társával” együtt szívesen merül bele a varázslatos mesevilágba, ezzel az elmélyüléssel a fantáziát, a gondolkodást kreativitást szinte észrevehetetlenül fejleszti.
Rajta hát, kedves anyuka, próbáld ki, hogy nem is olyan rossz az, ha fiad babázik!
Kép és szöveg: Huszár Krisztina
Forrás: Babci blog
[wysija_form id=”1″]
Srácnevelde 