Állok félkómásan a kávéfőző előtt, a lakásban csend honol… az ablakon kinézve már gyerekzsivajt hallok, elmosolyodom. Gyereknap, indulnak a programok…
Visszamegyek kávémmal a gyerekszobába és befekszem mellé, hogy halljam a szuszogását… Imádom hallgatni azt a halk neszt, létének minden pillanatát. Nyitogatni kezdi a szemét és mosolyog, ahogy minden reggel! Hihetetlen, hogy ő sosem kel fel bal lábbal! Gondtalanul létezik!
Ki tudja, nekem mikor volt utoljára reggel ilyen kisimult az arcom.
Köszöntöm:
– Jó reggelt! Boldog gyereknapot!
– Köszi anya!
Ez a nap ma az övé, de hisz azt mondod minden nap az övé, hogy miatta teszel mindent, kedvében jársz nap, mint nap.
Ne a rohanásról, a 100.programról szóljon a mai nap, hanem köszönd meg neki, hogy van neked! Öleld meg! Mert nélküle üres lenne az életed, és ezek nem üres szavak! Ha panaszkodunk is néha, higgyétek el, a fiaink nélkül mi, fiús anyukák nem tudnánk létezni! Úgy, ahogy ő köszönt anyák napján, köszöntsd te is – na jó, verset nem kell tanulnod! De mondd el neki milyen fontos számodra, mert így tanulja meg, hogy beszéljen az érzéseiről! Hogy tudassa azokkal, akiket szeret, hogy fontos neki a létezésük! És ezért jó pár év múlva a kis menyed nagyon hálás lesz! Ma, ha a kint maradt legó akupunktúrás tűként is érezteti hatását a talpadon egy óvatlan pillanatban, akkor se légy rá dühös! Ez az ő napjuk, bárcsak minden nap az ő napjuk lehetne! Rohanó világunkban letudjuk a gyereket egy-egy játszóházzal, programmal… pedig neki az kell, hogy rá figyelj!
Csak rá, amikor a Duna-parton órákig dobáljátok a kavicsokat! Csak rá, amikor keresztül-kasul bicikliztek a városban! Együtt csodáljátok a fákat, madarakat! A fűben fekve kémleljétek az eget, hogy a bárányfelhők vajon mire hasonlítanak!
Egy percre állj meg és próbálj gyerek lenni! Legalább ma! Hidd el, Te is élvezni fogod! 🙂
Szabó-Szaller Iza
[wysija_form id=”1″]
Srácnevelde 