Bár a kutatások szerint a lányokra inkább jellemző a sötétségtől való félelem, azért akadnak szép számmal a fiúk között is olyanok, akik félnek a sötétben. Miért alakul ki ez a félelem?
A sötétségtől való félelem okai
Többféle oka is lehet a félelem kialakulásának. Lehet egy rossz élmény, a képzelet, vagy akár a szülőktől eltanult rossz minták. A sötétségtől való félelem alapvetően ősi ösztön, hiszen az ember nem éjszakai lény, nappal lát rendesen, a sötétség beköszöntével elveszíti a kapaszkodóit. Éjjel nem tud úgy tájékozódni, ahogy nappal. Nem lát arcokat, nem látja a tárgyakat, a környezetet. Így sötétedés után nem az igazi a biztonságérzete, védtelenebbnek érzi magát.
Miért félünk a sötétben?
Az ismeretlentől félünk alapvetően, mivel nem látjuk pontosan, hogy mi történik körülöttünk, feltételezzük, hogy bármi történhet. Ilyenkor a fülünkre hagyatkozunk inkább, úgyhogy minden apró zajból valami félelmetes eseményre következtetünk és feszülten figyelünk. (Ez nem feltétlenül rossz egyébként, hisz felkészülten várjuk azt, ami esetleg tényleg bekövetkezik, nagy ritkán.)
Miért félnek a gyerekek a sötétben?
A kisgyerekek – a fiúk is – akkor érzik igazán biztonságban magukat, ha a szüleiket látják, hallják. A sötétben nem látja a kicsi a szüleit, úgy érezheti, hogy nincs meg a megfelelő támasza, elbizonytalanodik. Ez akkor különösen igaz, ha valamilyen rossz élmény már társul a sötétséghez. Az is lehet, hogy a szülein – főleg anyán, akivel az első években ideje nagy részét tölti – látja, hogy mennyire fél a sötétben, akkor ezt a mintát másolja ő is. Ezt tanulja: a sötétben, a sötéttől félni kell.
Előfordul, hogy a fantázia indul be, ezért kezd el félni a kisgyerek a sötétben. Hiába magyarázzuk el, hogy a szekrényben csak ruhák vannak, mumusok ott nem tanyáznak, vagy a kertben sem élnek kardfogú tigrisek, azok már rég kihaltak. A gyerekek bizonyosságot akarnak, amit nem tudunk mindig megadni. Villanyoltás után nincs teljesen sötét, vannak árnyak, árnyékok. Ezek pedig sokszor olyan alakot öltenek, amibe a gyermek szörnyeket, félelmetes alakokat lát bele. Persze, hogy félni kezd. Ilyenkor a legegyszerűbb a megoldás, hiszen csak meg kell keresni, hogy melyik tárgy vet ilyen árnyékot és el kell tüntetni a szobából. Az is jó megoldás, ha hagysz éjszakára egy halvány fényt a szobában – kislámpát, vagy éjszakai fényt. Így megszűnnek a félelmetes árnyak és már nincs is mitől félni!
Azt nem tudod befolyásolni, hogy mit érezzen a gyermek. Hiába mondod neki, hogy ne féljen! Helyette próbáld mindig megnyugtatni! Hogyan? Mesélj neki, beszélgess vele! Mondd el, hogy mennyire természetes dolog ez az érzés, de te itt vagy neki akkor is, ha nem lát, úgyhogy nem is kell félnie. Ez persze nem minden gyermeket nyugtat meg, ilyenkor a te fantáziádon a sor! Ha már minden tárgyat eltüntettél, ami a félelmét okozhatja, de ő még mindig látja a szörnyeket, kitalálhattok valamilyen varázsszót, amitől eltűnnek a szörnyek, vagy odakészíthettek estére a szobába egy dobozt, amibe este látványosan bezárjátok ezeket a félelmetes alakokat és te kiviszed a dobozzal együtt őket. Kaphat egy csodalámpát, aminek a fényétől félnek a mumusok. Készíthettek együtt olyan permetezőszert, sprayt, amivel a szörnyeket el lehet űzni, el lehet pusztítani a szobában.
Ha van valamilyen jól bevált féleleműző módszered, kérlek, írd meg!
A sötétség a barátunk
Azért akad olyan alkalom is, amikor kifejezetten jó, hogy sötét van. Mutasd meg a gyermekednek a sötétség barátságos arcát is.
Ha már besötétedett, kaphat egy elemlámpát, játszhat vele nyomozót, keresgélhet a lakásban eldugott tárgyakat, vagy csak egyszerűen kipróbálhatja, hogy a különböző tárgyakra világítva, milyen árnyékok születnek a falon.
A hosszú téli esték remek lehetőséget teremtenek a diavetítésre. Akármilyen modern technika áll már rendelkezésre, a vetítésnek még mindig megvan a varázsa, használd ki! Amíg a filmet válogatjátok, befűzitek, nyugodtan kapcsold be a vetítőt és biztasd a kisfiadat, játsszon árnyjátékot! Egy-két jó fogást mutass meg neki, aztán ő mutasson neked fura állatfigurákat, járműveket, amiket csak ki tud találni!
Milyenek lennének az utcák, ha nem lenne sötét, amikor karácsonyi fényekben úszik minden település? Lenne ilyen hangulata?
A nyári estéken pedig le lehet ülni az udvaron, egy tisztáson, egy vízparton és figyelni a különböző hangokat, fényeket. A tábortűz is a sötétben az igazi!
[wysija_form id=”1″]
Képek: pixabay.com
Srácnevelde 