Fiúkkal az élet – Antal Emese, két kisfiú édesanyja

Antal Emese

Emese két kisfiú anyukája, aki a saját családja egészségén kívül az összes gyerek egészségét annyira fontosnak tartja, hogy erről még könyvet is írt. Miután azt tapasztalta, hogy a tanácsadás véget ér a gyermek 3 éves koránál, ő fogta magát és rendszerbe foglalta táplálkozási tanácsait, az idősebb gyermekek szülei számára is. Segítségével az óvodás, iskolás gyerekek szülei is megtalálhatják a megfelelő reggelinek, tízórainak valót, de természetesen minden étkezéshez akad tanácsa Emesének.

A táplálkozásról, könyvről több helyen is találsz már infót az interneten, de Emeséről nem olvashatsz túl sokat. Mint fiús anyát, mindenképpen szeretném őt bemutatni a Srácnevelde olvasóinak, nektek!

Kedves Emese! Köszönöm, hogy elfogadtad a felkérést és vendégül láthatlak a Srácneveldén!

– Kérlek, mutasd be egy kicsit a családodat! Mit mesélnél magatokról azoknak az olvasóknak, akik még nem ismernek?

Szerencsésnek tartom magam a családom miatt. Mindig sokan voltunk, összetartóak vagyunk. Szeretek négyesben is lenni 2 fiammal, férjemmel, de azért a hétvégi 2 napból egy et biztos nagymamákkal, dédivel, unokatesókkal töltünk.

– Mennyi idős gyerekeid vannak?

4 és 6 évesek a fiaim, a nagy szeptembertől kezdi az iskolát.

– Kicsi a korkülönbség a fiúk között. Hogyan tudtátok felkészíteni az elsőszülöttet a kistestvér fogadására? Hogyan fogadta a nagy a kicsit?

Szerencsére nem okozott problémát a testvér érkezése. Andris még csak 2 éves és 3 hónapos volt, amikor megszületett Szabi, így nem teljesen fogta fel, mi történik. Viszont Szabi „hozott neki ajándékot”, amit azóta is nagy becsben tart. Nem volt féltékenykedés a kicsi miatt, nagyon ragaszkodnak egymáshoz.

– Milyen értékeket szeretnél átadni a fiaidnak? Milyen férfiak lesznek, ha felnőnek?

Rendes, becsületes, segítőkész, persze, csak jó tulajdonságokat tudok felsorolni… Állják meg a helyüket, szeressék a családjukat.

Antal EmeseSzokták mondani, hogy valamikor voltak nevelési elveim, most már gyerekeim vannak.
– Vannak-e még mindig fontosnak tartott nevelési elveid? Mennyire ragaszkodsz ezekhez?

A következetességet próbálom megvalósítani, persze, az anyai szívem párszor enged a fiúk csábításainak… De ha többször szólok valamiért és még mindig nem teljesítik, akkor azonnali kis büntetésre számíthatnak. Pl. játszottak az étellel, elvettem előlük és mást se kaptak, a következő étkezésig.

– Te mit találsz legnehezebb, illetve mit a legszebb dolognak a gyereknevelésben?

Legnehezebbnek tartom, amikor nekik akarok jót és ellenkeznek. Legszebbnek, amikor odajönnek, hogy mama, úgy szeretlek!

– Mit tanácsolsz a kezdő fiús anyukáknak, akik esetleg még tartanak a számukra még ismeretlen babagondozási, gyermeknevelési feladatoktól?

Törekedni kell a nevelési elveink betartására, de az élet és így a gyereknevelés sem fekete-fehér. Folyamatosan. Hosszútávra gondoljunk egy-egy cselekedettel, lehet, engednénk a gyereknek abban a pillanatban, ha pl. hisztizik, mert nagyon fáradtak vagyunk, de ha mindig engedünk… Így rögzül benne. …

Átfutva a honlapodon található önéletrajzodat, nem sokat unatkozol. Rengeteg szakmai feladatot látsz el. Gyerekeid születése előtt bizonyára kitöltötte a hétköznapjaidat a tudományos munkásságod, de ahogy elnézem, a gyerekeid születése után is jócskán vállalsz társadalmi feladatokat, az egészséges táplálkozás pedig egyenesen küldetésed lett!
– Hogyan tudod összehangolni a családi életet, anyai, háziasszonyi teendőket és a hivatást? Van-e segítséged?

Szerencsére anyukám, nagymamám, unokatesóm „hadra fogható”, ha úgy hozza a munka. De azért most már tudok nemet mondani egy-egy felkérésre és abszolút első a család. Napközben próbálok dolgozni, hogy délután a fiúkkal lehessek. Ha vidéken van konferencia, próbálom a fiúkat is elvinni és családostul tartunk egy hétvégét.

– Mennyire részesei a munkádnak a gyerekeid, a férjed? Látom, a könyvedben is szerepelnek a fiúk!

Férjem a legjobb stratégiai tanácsadó, nagyon fontos, hogy a munkámba is beavassam. A gyerekeimhez próbálom igazítani a munkámat.

Gyermek az asztalnal– Hogyan táplálkoztok? Nektek sikerül megvalósítani a könyvedben megfogalmazott tanácsokat?

Mindig törekszünk rá, de természetesen nálunk is „mellé megy” néha. Ha pl. piacon vagyunk és 11-kor lángost szeretnének enni, akkor az ebéd már vacsorára átkerül. Minden élelmiszercsoportból szereplő ételeket adok nekik, a változatosság, sokszínűség a legfontosabb.
Nemcsak evésből áll az élet…

– Hogyan telik nálatok egy átlagos hétköznap? Van-e bevált „menetrendetek”?

Reggelit mindenképpen eszünk, van, hogy előző nap elkészítem. Én korábban kelek, mint a fiúk, így előkészülök a napra. Délután vagy programozunk vagy otthon játszunk, bevásárolunk, kb. 8-fél 9-kor van alvás, előtte meseolvasás.

– Szoktak-e a fiúk különprogramot szervezni nálatok? Vannak-e olyan elfoglaltságaik, amik kifejezetten fiús programok? Mennyi időt töltenek édesapjukkal a fiúk?

Nagyon szeretünk erdőbe kirándulni, így a természet adta játékok a legkedveltebbek, kavicsdobálás, botozás, botokból ház építése katicának, bogaraknak. Ezeket főleg apukájukkal töltik.

Itt a nyár, a vakáció, közös nyaralások, közös kirándulások ideje. Ilyenkor több időt tudnak együtt tölteni a családok. Ugyanakkor sok dolgozó felnőttnek kevés a szabadsága és nehéz megoldani a hosszú szünidő alatt a gyerekek felügyeletét.
– Ti hogy vagytok ezzel? Hogyan tudjátok kihasználni a nyári szünidőt?

Szerencsére nekem rugalmas, kötetlen munkaidőm van, így próbálok minél többet lenni a fiúkkal. Anyukám, unokatesóm is bevonható, úgyhogy meg tudjuk oldani.

– Év közben mennyi időtök jut egymásra és olyankor milyen programokat szerveztek?

Mi „menős” család vagyunk, így a gyerekeknek is ez a természetes már. Viszont év közben törekszem arra, hogy a 2 hétvégi nap közül egyet otthon, nyugiban, csak négyesben töltsünk. Szeretünk nagyon sétálgatni, hajózni a Dunán, állatkertbe-vadasparkba menni, valamint sok barátunk van hasonló korú gyerekkel – így „bandázunk” is sokat.

– Mik a kedvenc játékaitok?

Fiúk szeretnek legózni, szerepjátékokat játszani, most már bújócskázunk, kártyázunk is és a kertben mozgásos játékokat játszunk.

– Vannak kedvenc célpontjaitok, ahova többször is visszatértek, ha kirándultok?

Velencei-tavat, Győrt (szülővárosom) nagyon szeretjük, sokszor megyünk ezekre a helyekre. Budapesten pedig az állatkert, vadaspark és rengeteg játszóteret kipróbáltunk már – mostanában a Rumini az egyik kedvenc, hiszen már olvassuk a regényeket.

Sok szép élményt erre a nyárra is! Jó pihenést kívánok!
Köszönöm, hogy bemutattad nekünk a családodat is, bepillanthattunk egy kicsit az életetekbe! Jó egészséget a fiúknak és természetesen nektek, szülőknek is!

[wysija_form id=”1″]

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés /  Módosítás )

Kapcsolódás: %s

Create your website with WordPress.com
Kezdjük el
%d blogger ezt szereti: